A Főnix Nyergében- Lovaséletünk lapjai

Kedves Lovasbarátok!

Egy sorozatot indítunk, amely lovasokról, lovakról, lovaglásról, lovasversenyekről, a lovaséletről szól.
Pár szóban szeretnék bemutatkozni:
45 éve vagyok háziorvos Mátészalkán.
Gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok a lovakkal.
A lovak és a természet szeretete hozta létre a Főnix Parkot.
Mivel tanítani is szeretek, ezért a lovasoktatást is szívesen végzem.
Őszintén örülök, hogyha tanítványaim sikereket érnek el a versenyeken, jól érzik magukat a ló hátán, szép élményeket kapnak a parkban.
Nekünk, magyaroknak erős kötődésünk van a lovakhoz.
Lovasnemzet vagyunk, génjeinkben hordozzuk a lovaskultúránk évszázados
tapasztalatait.
Anélkül tudjuk, hogy tanultuk volna.
A ló az emberiség történetének egyik legnagyobb hatású szereplője.
Használjuk ki az értékeit a mai digitális és a mesterséges intelligencia felé haladó világunkban.
Bármennyire is az űrbe igyekszünk és a mesterséges intelligencia felé fordulunk, azért a természettől nem szakadhatunk el, az űrhajók is a földről indulnak.
A ló az a társ, akire folyamatosan figyelnünk kell.
A nyeregben egymagunk ülünk ugyan, de sosem vagyunk egyedül.
A ló kedvessége, látványa mindig örömet okoz, vágyunk a társaságukra, hiányzik az illatuk, a finom szőrük, a közelségük, barátságuk.
Lóhátról a természet legszebb arcát láthatod.
A lovaglásban igazán megismerhetjük önmagunkat, a ló a legjobb tükör.

Mit adhat nekünk a ló?

Óriási mozgásigénnyel születünk.
Kimeríthetetlen a kíváncsiságunk. Bár „aki kíváncsi, hamar megöregszik, de azért mindent tudni akarok.”
Vágyunk kellemes érzésekre, szép élményekre, örök barátságokra.
A lovaktól mindent megkaptunk.
A ló a legjobb tanító.
Kimeríthetetlen ismeretek forrása.
Úgy tanít, hogy szinte jól esik.
Nem fáradunk el.
A ló kedves megjelenésével, bájos lényével, szeretet sugárzó megnyilvánulásaival mindig vonzó számunkra.
Nincs olyan érzékszervünk, amelyet a lovak ne érintenének meg.
– A ló látványa szemünknek gyönyörűség.
– Halljuk a dobogásukat, prüszkölésüket, nyerítésüket.
– Tapintjuk szőrük melegségét, bőrük simaságát.
– A lószag nekünk illat.
– A mozgása pedig olyan, mintha bölcső ringatna.
A ló megmutatja, milyenek vagyunk.
Mire vagyok képes, hogyan tudom irányítani a lovat, tudok-e gondoskodni róla, felelősséget érzek-e érte, hiszen elszakítottuk a lovak családjától, nemzetségétől, így nekünk kell gondját viselnünk.
Cserébe szeretetet, tiszteletet, bizalmat kapunk.
Nagyszerű társ, barát, szinte családtag lesz.
A lovaglás olyan egyenes tartást ad, amin a fiúk és a lányok szeme is megakad.
Nincs gerincferdülés, nincs hátfájás, de van egyenes, elegáns tartás.
Mindaz a szorgalom és kitartás, amit a lovaglással kapunk, hozzá segít, hogy magasabb célokat tűzzetek magatok elé.
Lovasaink rendre egyetemen tanulnak tovább, magabiztos, gondoskodó, mások iránt érzékeny felnőttekké válnak.
A lovasok összetartó közössége életre szóló kapcsolatot jelent.