A Főnix Nyergében- Lovaséletünk lapjai

Kedves Lovasbarátok!

Egy sorozatot indítunk, amely lovasokról, lovakról, lovaglásról, lovasversenyekről, a lovaséletről szól.

Pár szóban szeretnék bemutatkozni:

45 éve vagyok háziorvos Mátészalkán.

Gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok a lovakkal.

A lovak és a természet szeretete hozta létre a Főnix Parkot.

Mivel tanítani is szeretek, ezért a lovasoktatást is szívesen végzem.

Őszintén örülök, hogyha tanítványaim sikereket érnek el a versenyeken, jól érzik magukat a ló hátán, szép élményeket kapnak a parkban.

Nekünk, magyaroknak erős kötődésünk van a lovakhoz.

Lovasnemzet vagyunk, génjeinkben hordozzuk a lovaskultúránk évszázados
tapasztalatait.

Anélkül tudjuk, hogy tanultuk volna.

A ló az emberiség történetének egyik legnagyobb hatású szereplője.

Használjuk ki az értékeit a mai digitális és a mesterséges intelligencia felé haladó világunkban.

Bármennyire is az űrbe igyekszünk és a mesterséges intelligencia felé fordulunk, azért a természettől nem szakadhatunk el, az űrhajók is a földről indulnak.

A ló az a társ, akire folyamatosan figyelnünk kell.

A nyeregben egymagunk ülünk ugyan, de sosem vagyunk egyedül.

A ló kedvessége, látványa mindig örömet okoz, vágyunk a társaságukra, hiányzik az illatuk, a finom szőrük, a közelségük, barátságuk.

Lóhátról a természet legszebb arcát láthatod.

A lovaglásban igazán megismerhetjük önmagunkat, a ló a legjobb tükör.

Mit adhat nekünk a ló?

Óriási mozgásigénnyel születünk.

Kimeríthetetlen a kíváncsiságunk. Bár „aki kíváncsi, hamar megöregszik, de azért mindent tudni akarok.”

Vágyunk kellemes érzésekre, szép élményekre, örök barátságokra.

A lovaktól mindent megkaptunk.

A ló a legjobb tanító.

Kimeríthetetlen ismeretek forrása.

Úgy tanít, hogy szinte jól esik.

Nem fáradunk el.

A ló kedves megjelenésével, bájos lényével, szeretet sugárzó megnyilvánulásaival mindig vonzó számunkra.

Nincs olyan érzékszervünk, amelyet a lovak ne érintenének meg.

– A ló látványa szemünknek gyönyörűség.

– Halljuk a dobogásukat, prüszkölésüket, nyerítésüket.

– Tapintjuk szőrük melegségét, bőrük simaságát.

– A lószag nekünk illat.

– A mozgása pedig olyan, mintha bölcső ringatna.

A ló megmutatja, milyenek vagyunk.

Mire vagyok képes, hogyan tudom irányítani a lovat, tudok-e gondoskodni róla, felelősséget érzek-e érte, hiszen elszakítottuk a lovak családjától, nemzetségétől, így nekünk kell gondját viselnünk.

Cserébe szeretetet, tiszteletet, bizalmat kapunk.

Nagyszerű társ, barát, szinte családtag lesz.

A lovaglás olyan egyenes tartást ad, amin a fiúk és a lányok szeme is megakad.

Nincs gerincferdülés, nincs hátfájás, de van egyenes, elegáns tartás.

Mindaz a szorgalom és kitartás, amit a lovaglással kapunk, hozzá segít, hogy magasabb célokat tűzzetek magatok elé.

Lovasaink rendre egyetemen tanulnak tovább, magabiztos, gondoskodó, mások iránt érzékeny felnőttekké válnak.

A lovasok összetartó közössége életre szóló kapcsolatot jelent.